Amikor Nándi névnapján vacsorázni voltunk egy Vapiano nevű étteremben, és megláttam a panna cottát az étlapon, azonnal tudtam, hogy ezt most nekem ki kell probálnom.
A Vapiano ugyan egy német étteremlánc, de az ételek, a hangulat, a berendezés minden apró részletében IGAZI olasz. Számomra legalábbis mindenképp. A Vapiano mottója: “Gyors, és mégis friss. Olasz, mégis gyors. Prémium, mégis megfizethető.”, mely minden ételben hűen tükröződött. Ugyanis itt mindenkinek “saját szakácsa” van, aki a kért fogást friss alapanyagokból teljes egészében előtted készíti el. További részletek itt.
Mi ugyan a luxembourgi Vapiano-ban voltunk, de biztos vagyok benne, hogy a budapesti Vapiano-ban is pont ilyen mennyien finom a panna cotta, mint itt volt.
Első találkozásom a panna cottával tehát nem is lehetett volna sikeresebb. Pont olyan krémes és vaníliás volt, mint ahogy azt elképzeltem. A tetején pedig a piros bogyós gyümölcs szósz pont annyira volt édes, hogy nem nyomja el a tejszínes puding ízét és ne is tegye gejjé se.
Azóta pedig már annak is utánanéztem, hogy mi a különbség a panna cotta, a crème caramel és a crème brulée között. Mind a három ugyan főzött puding, de míg a crème caramel és a crème brulée tejből készül, addig a panna cotta tejszínből. A crème caramel és a crème brulée között pedig az a különbség, hogy míg a crème brulée tetején kemény karamel bevonat van, addig a crème caramel tetején folyékony.
Más népszerű főzött pudingok is vannak, mint például a créme catalana, amely a créme brulée spanyol megfelelője, de a vanília helyett fahéjjal és citrommal/naranccsal ízesítik. Avagy a blancmange, amelybe a tejen/tejszínen kívül lisztet vagy keményítőt is tesznek. Gyakran ízesítik mandulával.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy kóstoljon meg egy igazi panna cottát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése