Kóstoló - Panattone és zabaglione

Végre ki tudtam próbálni a panattone-t, mert ezen a hétvégén találtam a boltban egy takaros kis 100 grammos kiszerelést, szemben a korábban látott 1 kilós családi csomaggal.

Ahogy azt kedves milánói kollégámtól megtudtam a pandoro-t valóban a veronaiak mondhatják magukénak, azonban a panattone bizony milánói karácsonyi sütemény. 

Kóstoló - Pandoro, a veronai karácsonyi süti

Egy hete az élelmiszer üzleteket ellepték a Pandoro hatalmas dobozai. Láttam már korábban is őket, de valahogy eddig egyszer sem jutott eszembe venni belőlük. Egyrészt mert akkoráknak tűntek, mint ami egy 10 személyes családnak készült, másrészt az előrecsomagolt süteményekkel nekem mindig az a bajon - amellett hogy rengeteg olyan összetevője van ami a "természetben" is megtalálható :) - hogy érzem az ízén, hogy tartósított, mely borzasztóan el tudja rontani az egész élményt.

Ezek alapján érezhető, hogy milyen szkeptikusan álltam szegény Pandoro-hoz. Hétvégén azonban az óriás Pandoro kupacok között találtam egy nagyon kis helyes 100 grammos kiszerelést is. A gyártó természetesen azt állította magáról, hogy ez Olaszország legjobb Pandoro-ját. Mit tehet ilyen esetben egy kezdő gasztroblogger? Hát persze, hogy megveszi.

Kóstoló - "Macaron" a Namurból

Már két hónapja készülök megkóstolni a MACARON-t, igen csupa nagy betűkkel. Itt ugyanis minden magára valamit adó cukrászda árul macaron-t. Csakhogy eddig visszatartott az a tudat, hogy 1 euróba kerül egy CSUPÁN 3 cm átmérőjű sütikorong.

Már korábban is hallottam, hogy a legjobb cukrászdák egyike a Namur, és tegnap a belvárosi keresgélés alatt (sehol nem találtam könyvesboltot) egyszer csak előttem termett a Namur bejárata.

Kóstoló - Első találkozás a panna cottával

A panna cotta számomra az az édesség, amit a crème caramel-lel folyamatosan, a crème brulée-vel ritkàn összekeverek. 

Amikor Nándi névnapján vacsorázni voltunk egy Vapiano nevű étteremben, és megláttam a panna cottát az étlapon, azonnal tudtam, hogy ezt most nekem ki kell probálnom.