2012. január 14., szombat

Grépfrút "szuflé" maracuja szósszal

Szuflénak készült, de szerintem a végén inkább csak sima grépfrútos süti lett. Szuflé lenne, mivel a tojás fehérjét külön kellett felverni, de mivel nem volt szuflé formám, csak muffin sütőm, így ilyen alacsony sütikék készültek. Ettől függetlenül nagyon ízlett. A grépfrút kesernyés ízét magánál a gyümölcsnél is nagyon szeretem, és ehhez az ízhez a süti is jól áll.

A boltban megláttam a passiógyümölcsöt, vagy számomra közismertebb nevén maracuját, így ebből lett a szósz. Nem voltam teljesen biztos előtte, hogy fog passzolni az ízük, de reménykedtem, hogy trópusi gyümölcsök, így nem lesz gond. Kár volt izgulni, mert végül igenis jól passzoltak egymáshoz.
A receptet a 2010/5 Burda citromos szufléjából adaptáltam grépfrútra. :))))

GRÉPFRÚT SZUFLÉ HOZZÁVALÓK (6 igazi szuflé forma)

10 dkg finom liszt
10 dkg vaj
20 dkg porcukor
2 egész tojás
2 tojásnak csak a sárgája
1 grépfrút

Első lépésként megpucoltam a grépfrútot. Eltávolítottam minden fehér hártyát és turmix gépben összedaraboltam. A vajat felolvasztottam, majd hozzáadtam a lisztet és a grépfrút levet + rostot. Külön tálban a 4 tojás sárgáját habosra kevertem a porcukorra, majd hozzáadtam a lisztes, grépfrútos masszához. Végül a tojás fehérjét habbá vertem és óvatosan elkevertem a masszában.

Papírokat raktam a muffin formákba, ebbe töltöttem bele a szuflé tésztát és 180 fokos előmelegített sütőben 15-20 percig sütöttem. Az eredeti recept szerint, ha rendes szuflé formában készül, akkor érdemes kivajazni őket előtte.

MARACUJA SZÓSZ HOZZÁVALÓK

2 maracuja (passzió gyümölcs)
1 evőkanál cukor
1 dl víz
1 kávéskanál étkezési keményítő (opcionális aszerint, hogy sűrű vagy folyékony szószt szeretnénk)

A maracuja megpucolása nagyon egyszerű. A gyümölcsöt ketté kell vágni és kis kanállal kikaparni a magokat. Én úgy vettem észre, hogy a sárga "gyümölcshús" tulajdonképpen nem is gyümölcshús, hanem a magokat tartó hártyákban lévő lé. Én sötétpiros maracujákat vettem, amelyeknek némelyik része még horpadt is volt, mint ami már elkezdett aszalódni. De még elég lé volt benne, és nem is volt savanyú vagy éretlen.

Kis lábasban az összetevőket közepes tűzön felforraltam. Étkezési keményítőt csak azért raktam bele, mert olvastam pár helyen, hogy a maracuja szószhoz kukoricalisztet is szoktak adni. A végén egy igazán sűrű, szinte lekvárszerű maracuja szószt kaptam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése