Kóstoló - Pandoro, a veronai karácsonyi süti

Egy hete az élelmiszer üzleteket ellepték a Pandoro hatalmas dobozai. Láttam már korábban is őket, de valahogy eddig egyszer sem jutott eszembe venni belőlük. Egyrészt mert akkoráknak tűntek, mint ami egy 10 személyes családnak készült, másrészt az előrecsomagolt süteményekkel nekem mindig az a bajon - amellett hogy rengeteg olyan összetevője van ami a "természetben" is megtalálható :) - hogy érzem az ízén, hogy tartósított, mely borzasztóan el tudja rontani az egész élményt.

Ezek alapján érezhető, hogy milyen szkeptikusan álltam szegény Pandoro-hoz. Hétvégén azonban az óriás Pandoro kupacok között találtam egy nagyon kis helyes 100 grammos kiszerelést is. A gyártó természetesen azt állította magáról, hogy ez Olaszország legjobb Pandoro-ját. Mit tehet ilyen esetben egy kezdő gasztroblogger? Hát persze, hogy megveszi.

 A Pandoro felbontása előtt, kicsit azért utánaolvastam, hogy mit is vettem. Jó, lehet, hogy sokan ezt még vásárlás előtt tennék meg, de már késő volt.

A Pandoro egy tipikus veronai karácsonyi sütemény. Nagyon könnyű, édes tésztája van. Az interneten található recepteket én úgy fordítom le, hogy ez a sütemény a szuflé és a kelt tészta ötvözése. Egyrészt, mivel a tojás fehérjét külön kell felverni, hogy a tészta könnyű legyen, másrészt élesztőt is kell hozzáadni, hogy szép magasra keljen. Nem hiába, az olaszok igazán tudnak élni, van ahol tejszínt vagy fagylaltot rejtenek a közepébe és pezsgőt isznak hozzá. Ez az igazi dolce vita. :)))

Ezután jött a kóstolás. A tészta valóban pihe könnyű volt. Szinte olyan érzésem volt, mintha pillecukrot ennék. Persze nem volt olyan édes. Kicsit citromos ízű volt a tésztája, amihez nagyon jól passzolt a vaníliás cukor, amit kis zacskóban adtak hozzá. Egyáltalán nem éreztem a tartósítószert, lehet azért, mert a csomagolás szerint nincs is benne? De akkor, hogy lehet a lejárati idő 2012. június?

Sok itt még a kérdés. Lehet, hogy egy újabb próbát kell tennem? :)))